Kalandos kezdet

Vasarnap reggel engedtek ki a korhazbol minket, mikor megtudtam, pontosan mikor, felhivtam Zolit, ahogy meg volt beszelve. Uzenetrogzito volt. Na szep, gondoltam, ennyire varja a telefont. Kesobb felhivott, hogy se terero, se aram, se futes. Esett a ho, (elso ho iden, Anna hozta, mikor szuletett) rafagyott a meg le nem hullott levelekre, es leszakadtak a vezetekek mindenhol. A korhazbol egyenesen "vendegsegbe" mentunk, ahol van generator, igy futes is. Mindenki a Lacieknal kotott ki, mert sehol nem volt futes. Meg jo, hogy nagy hazuk van, 13-an jottunk ossze, tiszta kempingezes volt. Anna kezrol kezre jart, mindenki csodalta, meg jo, hogy mondtak a korhazban, hogy egyelore ne menjunk emberek koze. Meg vasarnap elindult a tejem, aminek nagyon orultem. Viszont Anna nem tudta, hogy kell azt kicsalni, ennek viszont a tobbiek valoszinu nem orultek, mert atsirta az elso ejszakat. 3 napi vendegeskedes utan vegre visszajott az aram, es hazajohettunk. . . es osszetakarithattuk a "tejfakaszto buli" maradvanyait. Orultunk az aramnak, meg a futesnek, egeszen estig, amikor elromlott a termosztatunk, es leallt a futesunk. Kicsit faztunk, de Zoli megoldotta a problemat, igy masnapra ujra lett futesunk. Hat igy indult Anna elso par napja.